Általános szabályok
Magyarország a Magyar illetőségű magánszemélyek belföldről és külföldről származó jövedelmét, továbbá a külföldi személyek belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható jövedelmét vonja adóztatás alá.
Mivel a nemzetközi szerződések is jellemzően csak abban az esetben engedélyezik Magyarország számára a külföldi forrásból származó jövedelem adóztatását, ha a magánszemély Magyar illetőségű, így gyakorlatilag majdnem minden esetben igaz az, hogy a külföldi illetőségű magánszemélyek külföldi forrásból származó jövedelmeivel kapcsolatban Magyarországon adókötelezettség nem keletkezik.
Magyarország tehát a Magyar belső szabályok alapján a Magyar illetőségű magánszemélyek külföldről származó jövedelmeit is adóztatás alá vonja. Azonban Magyarország adóztatásra vonatkozó jogának lényeges korlátját képezik a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi Egyezmények (a továbbiakban: Egyezmény vagy Egyezmények), melyek megkötésével Magyarország gyakorlatilag a saját adóztatásra vonatkozó jogát korlátozza.
Ezek a kétoldalú Egyezmények alapvetően azt határozzák meg, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására a magánszemély illetősége szerinti állam, vagy a jövedelem forrása szerinti állam jogosult. Ezen túl az Egyezmények a magánszemélyek illetőségére vonatkozó szabályokat is tartalmaznak, illetve a kettős adóztatás elkerülésének módjára vonatkozó speciális eljárást is meghatároznak. Az Egyezmények azonban nem határozzák meg azt, hogy az adott jövedelem milyen módon válik adókötelessé az adóztatásra jogosult államban. Azaz könnyen előfordulhat, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására az Egyezmény alapján Magyarország jogosult, azonban a Magyar állam ezzel a jogával nem él, azaz a belső, nemzeti szabályokban a jövedelemre adómentességet biztosít. A Magyar Köztársaságnak mintegy hetven külföldi állammal – ezen belül az Európai Unió összes államával – áll fenn hatályos Egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről.
Ugyanakkor számos olyan országból is származhat a Magyar magánszemélynek jövedelme, mellyel Magyarországnak nincsen Egyezménye. Ebben az esetben az 5. fejezetben leírtak irányadóak. Általánosságban elmondható tehát, hogy egy magánszemély külföldről származó jövedelme Magyarországon akkor és annyiban adóztatható, ha a magánszemély a Magyar szabályok és – kitekintéssel a külföldi állam illetőségre vonatkozó szabályaira is – az Egyezmény előírásai alapján belföldi illetőségű, és az Egyezmény előírásai Magyarország számára a jövedelem adóztatását lehetővé teszik. Ezen túl a Magyar illetőségű magánszemélynek korlátozott mértékű adókötelezettsége abban az esetben is keletkezhet, ha az Egyezmény a jövedelem adóztatásának jogát a külföldi államnak ítéli. A magánszemélyek külföldről származó jövedelmének adókötelezettsége a következő ábra szerint alakul. Amennyiben a folyamatábrán szürkével kitöltött négyzethez jutunk, az ábra fennmaradó része figyelmen kívül hagyandó.
Mint látható, ha a magánszemély nem bír a Magyar szabályok szerint belföldi illetőséggel, illetve ha bár a Magyar szabályok szerint belföldinek is minősül, az Egyezmény alapján az illetőség szerinti államnak a külföldi államot kell tekinteni, a magánszemély külföldről származó jövedelme Magyarországon nem adóztatható. Ugyancsak megállapítható, hogy amennyiben a magánszemély Magyar illetőségű, az Egyezmény előírásai alapján három esetkör vázolható fel.
Mivel a nemzetközi szerződések is jellemzően csak abban az esetben engedélyezik Magyarország számára a külföldi forrásból származó jövedelem adóztatását, ha a magánszemély Magyar illetőségű, így gyakorlatilag majdnem minden esetben igaz az, hogy a külföldi illetőségű magánszemélyek külföldi forrásból származó jövedelmeivel kapcsolatban Magyarországon adókötelezettség nem keletkezik.
Magyarország tehát a Magyar belső szabályok alapján a Magyar illetőségű magánszemélyek külföldről származó jövedelmeit is adóztatás alá vonja. Azonban Magyarország adóztatásra vonatkozó jogának lényeges korlátját képezik a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi Egyezmények (a továbbiakban: Egyezmény vagy Egyezmények), melyek megkötésével Magyarország gyakorlatilag a saját adóztatásra vonatkozó jogát korlátozza.
Ezek a kétoldalú Egyezmények alapvetően azt határozzák meg, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására a magánszemély illetősége szerinti állam, vagy a jövedelem forrása szerinti állam jogosult. Ezen túl az Egyezmények a magánszemélyek illetőségére vonatkozó szabályokat is tartalmaznak, illetve a kettős adóztatás elkerülésének módjára vonatkozó speciális eljárást is meghatároznak. Az Egyezmények azonban nem határozzák meg azt, hogy az adott jövedelem milyen módon válik adókötelessé az adóztatásra jogosult államban. Azaz könnyen előfordulhat, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására az Egyezmény alapján Magyarország jogosult, azonban a Magyar állam ezzel a jogával nem él, azaz a belső, nemzeti szabályokban a jövedelemre adómentességet biztosít. A Magyar Köztársaságnak mintegy hetven külföldi állammal – ezen belül az Európai Unió összes államával – áll fenn hatályos Egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről.
Ugyanakkor számos olyan országból is származhat a Magyar magánszemélynek jövedelme, mellyel Magyarországnak nincsen Egyezménye. Ebben az esetben az 5. fejezetben leírtak irányadóak. Általánosságban elmondható tehát, hogy egy magánszemély külföldről származó jövedelme Magyarországon akkor és annyiban adóztatható, ha a magánszemély a Magyar szabályok és – kitekintéssel a külföldi állam illetőségre vonatkozó szabályaira is – az Egyezmény előírásai alapján belföldi illetőségű, és az Egyezmény előírásai Magyarország számára a jövedelem adóztatását lehetővé teszik. Ezen túl a Magyar illetőségű magánszemélynek korlátozott mértékű adókötelezettsége abban az esetben is keletkezhet, ha az Egyezmény a jövedelem adóztatásának jogát a külföldi államnak ítéli. A magánszemélyek külföldről származó jövedelmének adókötelezettsége a következő ábra szerint alakul. Amennyiben a folyamatábrán szürkével kitöltött négyzethez jutunk, az ábra fennmaradó része figyelmen kívül hagyandó.
Mint látható, ha a magánszemély nem bír a Magyar szabályok szerint belföldi illetőséggel, illetve ha bár a Magyar szabályok szerint belföldinek is minősül, az Egyezmény alapján az illetőség szerinti államnak a külföldi államot kell tekinteni, a magánszemély külföldről származó jövedelme Magyarországon nem adóztatható. Ugyancsak megállapítható, hogy amennyiben a magánszemély Magyar illetőségű, az Egyezmény előírásai alapján három esetkör vázolható fel.
-
Egyrészt vannak olyan jövedelmek, melyek esetében az adóztatás jogát az Egyezmény kizárólag az illetőség szerinti állam, azaz Magyarország számára biztosítja (pl.: ingó értékesítéséből származó jövedelem). Ilyen esetben a külföldi államban adókötelezettség nem keletkezik.
-
Másrészt léteznek olyan jövedelemtípusok is (pl.: osztalék), melyek esetében mindkét állam jogosult a jövedelem adóztatására, de a külföldi állam ezzel a jogával csak az Egyezményben meghatározott mértékig élhet.
-
Végezetül bizonyos jövedelemtípusok (pl. ingatlan értékesítés) kizárólag a jövedelem forrása, azaz például az ingatlan fekvése szerinti államban adóztathatók.
Adózási Illetőség
Az előzőekben leírtak alapján egyértelmű, hogy a magánszemély illetősége alapvető fontossággal bír az adókötelezettség alakulása szempontjából. Az illetőség vagy bővebben az adóügyi illetőség egy speciális jogi fogalom, amely azt fejezi ki, hogy a magánszemély melyik állammal áll adózási szempontból a legközelebbi kapcsolatban. Ez a fogalom nem keverendő össze az állampolgársággal, bár az állampolgárságnak lehet kihatása az illetőségre is.
A magánszemély tényleges illetőségét egyrészt az illetőségre vonatkozó Magyar szabályok, másrészt az érintett külföldi államban az illetőségre vonatkozó előírások, harmadrészt a két állam között fennálló, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi Egyezmény szabályai (jellemzően annak 4. Cikke) együttesen határozzák meg. Szintén megállapítható, hogy az Egyezmény szabályai döntőbíróként funkcionálnak, azaz amennyiben mind a Magyar, mind a külföldi állam megállapította a saját belső joga szerint a magánszemély belföldi illetőségét, akkor ennek az ellentmondásnak a feloldására az Egyezmény szabályai szolgálnak.
A magánszemély tényleges illetőségét egyrészt az illetőségre vonatkozó Magyar szabályok, másrészt az érintett külföldi államban az illetőségre vonatkozó előírások, harmadrészt a két állam között fennálló, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi Egyezmény szabályai (jellemzően annak 4. Cikke) együttesen határozzák meg. Szintén megállapítható, hogy az Egyezmény szabályai döntőbíróként funkcionálnak, azaz amennyiben mind a Magyar, mind a külföldi állam megállapította a saját belső joga szerint a magánszemély belföldi illetőségét, akkor ennek az ellentmondásnak a feloldására az Egyezmény szabályai szolgálnak.
Az illetőségre vonatkozó Magyar szabályok
A Magyar előírások 5 szerint belföldön bír illetőséggel az a magánszemély, aki
-
Magyar állampolgár (kivéve azt a kettős állampolgárt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakhelye),
-
az a magánszemély, aki a külön jogszabály 6 szerinti szabad tartózkodás jogát egy naptári évben legalább 183 napig Magyarországon gyakorolja (elsősorban EU, EGT állampolgár),
-
az előző pontba nem tartozó, a külön jogszabály szerint letelepedett jogállással rendelkező magánszemély, illetve
-
a hontalan magánszemély.
Az előzőekben felsoroltak közé nem tartozó magánszemély akkor bír Magyar illetőséggel, ha
-
kizárólag Magyarországon van állandó lakóhelye 8, vagy
-
a magánszemély létérdekeinek központja Magyarország, azaz a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok Magyarországhoz fűzik akkor, ha a magánszemélynek egyáltalán nincs, illetve ha Magyarországon és más államban is van állandó lakóhelye,
-
a szokásos tartózkodási helye belföld, ha az előzőek alapján illetősége nem állapítható meg.
Mint látható, a Magyar szabályok szerint a belföldi adóügyi illetőséget számos körülmény létrehozza. Így például a Magyar állampolgárok – ha nem olyan kettős állampolgárok is egyben, akik magyarországi bejelentett lakóhellyel nem rendelkeznek – a Magyar szabályok szerint akkor is illetőséggel bírnak, ha több éves időszakban egy külföldi államban élnek és dolgoznak. Ugyanakkor ezek a személyek a külföldi államban is könnyen illetőséget szerezhetnek, például a külföldi államban való tartózkodás hossza, vagy az ottani állandó lakóhely fennállására tekintettel. E példa alapján jól látható, hogy gyakran előfordulhat az az eset, hogy egy magánszemély az államok belső joga alapján párhuzamosan két államban is illetőséggel bírjon.
A külföldi államban az illetőségre vonatkozó szabályok
Előfordulhat, hogy egy, a Magyar belső szabályok szerint – például a Magyar állampolgárság okán – Magyar illetőséggel bíró magánszemély egy külföldi államban is illetőséggel bír az ott irányadó jogszabályok alapján. Ezt megalapozhatja például a külföldi államban való tartózkodás hossza (jellemzően a 183 napot elérő tartózkodás), vagy a külföldi államban létesített állandó lakóhely.
Amennyiben bizonytalan abban, hogy a külföldi államban illetőséget szerzett-e, forduljon a külföldi állam adóhatóságához, és kérjen a kérdéses időszakra vonatkozó illetőségigazolást.
Amennyiben a külföldi állam adóhatósága az illetőségigazolást kiállítja, akkor megállapítható, hogy Ön a külföldi államban (is) illetőséggel bír. Természetesen az igazolás kiállításának megtagadása annak a jele, hogy Ön (még) nem szerzett külföldön adóügyi illetőséget. Amennyiben Ön egy jövedelmet azért nem tekint Magyarországon adóztathatónak, mert álláspontja szerint azt Ön külföldi illetőséggel bíró személyként szerezte, az illetőségigazolásra abból a célból is szüksége lehet, hogy a Magyar adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés során a külföldi adóügyi illetőségének fennállását bizonyítsa.
Amennyiben bizonytalan abban, hogy a külföldi államban illetőséget szerzett-e, forduljon a külföldi állam adóhatóságához, és kérjen a kérdéses időszakra vonatkozó illetőségigazolást.
Amennyiben a külföldi állam adóhatósága az illetőségigazolást kiállítja, akkor megállapítható, hogy Ön a külföldi államban (is) illetőséggel bír. Természetesen az igazolás kiállításának megtagadása annak a jele, hogy Ön (még) nem szerzett külföldön adóügyi illetőséget. Amennyiben Ön egy jövedelmet azért nem tekint Magyarországon adóztathatónak, mert álláspontja szerint azt Ön külföldi illetőséggel bíró személyként szerezte, az illetőségigazolásra abból a célból is szüksége lehet, hogy a Magyar adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés során a külföldi adóügyi illetőségének fennállását bizonyítsa.
Az Egyezmény illetőségre vonatkozó szabályai
Abban az esetben, ha egy magánszemélyt két állam a saját belső joga alapján egyaránt belföldi illetőségűnek tekint, akkor a tényleges illetőség kérdését az Egyezmény lakóhelyről vagy illetőségről szóló Cikke rendezi (jellemzően a 4. Cikk.) Az Egyezmény alapján a magánszemély tényleges illetőséget az állandó lakóhely, a létérdekek vagy más néven az életvitel központja, a szokásos tartózkodás hely vagy az állampolgárság alapján (ebben a sorrendben) kell megállapítani. Természetesen egyes Egyezmények az itt felvázolt sorrendtől eltérhetnek. Az Egyezmény illetőségre vonatkozó szabályainak értelmezéséhez a következő folyamatábra ad segítséget. Amennyiben a folyamatábrán szürkével kitöltött négyzethez jutunk, az ábra fennmaradó része figyelmen kívül hagyandó.
Az Egyezmények egyes jövedelemtípusokra vonatkozó előírásai
Nem önálló munka
A nem önálló munka fogalmát az Egyezmények nem határozzák meg, így annak tartalmát az államok saját, belső joga alapján kell megállapítani. Külföldön végzett munka esetében tehát a nem önálló munka fogalmát a külföldi állam jogosult meghatározni. Feltétlenül ide tartozik a munkaviszonyból származó jövedelem, de – külföldön végzett tevékenység esetén – akár e fogalom alá tartozhatnak azok a megbízási jogviszonyok is, amelyek tartalmukban – a felelősségi viszonyok, a megbízó közvetlen utasítási jogköre, a munkavégzés helye stb. alapján – közelítenek a munkaviszonyhoz. A nem önálló munkából származó jövedelem nem csupán a pénzbeli járandóságokat jelenti, hanem magában foglalja a munkaviszonyhoz kötődő természetben adott juttatásokat is (például: béren kívüli juttatások, lakás és gépkocsi használat, egészséges életbiztosítások).
Az Egyezmények előírásai szerint a magánszemély által nem az illetősége szerinti államban végzett nem önálló munkából származó jövedelem főszabály szerint abban az államban adóztatható, ahol a munkát végzik. Azaz a Magyar magánszemélyek által külföldön végzett munka ellenértéke a külföldi államban adóköteles.
A külföldi tartózkodás hosszát a fizikai jelenlét napjainak számán alapuló módszerrel kell megállapítani. Ez azt jelenti, hogy minden olyan nap, amelyben a magánszemély bármilyen rövid időszakot is a külföldi államban tölt (ide nem értve a külföldi országon megszakítás nélkül történő átutazást) egész napnak számít a 183 nap számítása szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a külföldi államba való megérkezés, az onnan való távozás és az ott végzett munka során ott töltött szabadnapok is figyelembe veendőek. Amennyiben a vizsgálandó időszakon belül (adóév, naptári év, bármely 12 hónapos időszak) a magánszemély több alkalommal is a külföldi államban tartózkodik, akkor ezen tartózkodások hossza összeadódik.
Természetszerűleg az a szabály, hogy a jövedelem ott adóztatható, ahol a munkát végzik, azt is eredményezheti, hogy a magánszemély jövedelmének meghatározott hányada az egyik, meghatározott hányada a másik államban válik adóztathatóvá. Például, ha a magánszemély egy adott külföldi államban kereken hét hónapot tölt kiküldetésben, akkor a hét havi (alap)bére külföldön, öt havi pedig Magyarországon válik adóztathatóvá. Azok a juttatások azonban, amelyek kifejezetten a kiküldetéshez kapcsolódnak (mint amilyen a napidíj), természetesen csak a külföldi államban adóztathatóak.
Amennyiben a kiküldetés időtartama nem egybefüggő, például mert a magánszemély a két állam között ingázik, akkor az adóztatásra jogosult állam meghatározása nehézkesebb. Ez esetben, tekintettel arra, hogy az Egyezmény szerint a külföldön végzett munkából származó jövedelem adóztatható a külföldi államban, a jövedelem olyan aránya válik adókötelessé külföldön, amelyet az adott államban munkában töltött napok és az összes munkában töltött nap aránya meghatároz.
A külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel kapott belföldön adóztatható napidíj teljes összege (kivéve a nemzetközi áru– és személyszállításban dolgozókat, illetve a Magyar honvédség állományában lévő, nem katonadiplomáciai tevékenységet végző, műveleti területen külszolgálatot teljesítő magánszemélyt) után – 2010. január 1- jétől kezdődően – meg kell fizetni a személyi jövedelemadót.
Kiemelendő, hogy az előzőekben leírtak nem minden munkavégzésből származó jövedelem adóztatásával kapcsolatosan irányadóak. Ugyanis egyrészt a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók és repülők, illetve egyes Egyezmények szerint a nemzetközi forgalomban üzemeltetett teherautók és buszok személyzetének jövedelme a járművet üzemeltető társaság illetősége szerinti államban adóztatható, függetlenül a munkavégzés helyétől. Másrészt speciális szabályok vonatkoznak az Egyezményekben a társaságok igazgatóságában, igazgatótanácsában, illetve egyes Egyezmények szerint felügyelőbizottságában való tagságért fizetett tiszteletdíjakra, melyek a társaság – és nem a magánszemély – illetősége szerinti államban adóztathatóak. Harmadrészt a művészek és sportolók személyesen kifejtett tevékenységéből származó jövedelme csak a tevékenység helye szerinti államban adóztatható. Negyedrészt a közszolgálatból, azaz egy adott állam, annak közigazgatási egysége vagy helyi hatósága számára végzett munka kizárólag abban az államban adóztatható, amelyik állam részére a közszolgálatot végzik (kivéve, ha a magánszemély a munkavégzés helye szerinti államban illetőséggel és állampolgársággal egyaránt bír). Végezetül Egyezményenként eltérő módon speciális szabályok vonatkoznak a diákok, gyakornokok, tanárok és kutatók jövedelmeire is. A korábbi munkavégzésre tekintettel fizetett nyugdíj általánosságban a magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható, kivéve, ha a nyugdíjat korábban egy adott állam részére végzett közszolgálatra tekintettel juttatják. Ebben a második esetben a nyugdíj abban az államban adóztatható, amely állam, vagy annak hatósága részére a nyugdíjat megalapozó közszolgálatot végezték (kivéve, ha a magánszemély a másik államban illetőséggel és állampolgársággal egyaránt bír)
Vállalkozási nyereség, szabad foglalkozás
Vállalkozási nyereségre (az Egyezmények 7. Cikke) és a szabad foglalkozásból származó jövedelemre (jellemzően az Egyezmények 14. Cikke) gyakorlatilag ugyanazon szabályok vonatkoznak, a megkülönböztetésnek inkább történeti okai vannak. Így a szabad foglalkozás jellemzően magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek és fogorvosok önálló tevékenységét. Ehhez képest minden más gazdasági tevékenységből származó jövedelem a Vállalkozási nyereség kategóriába tartozik.
Mind a Vállalkozási nyereség, mind a szabad foglalkozásból származó jövedelem főszabály szerint csak a magánszemély (vállalkozás) illetősége szerinti államban adóztatható. A főszabály alól kivétel, hogy ha a személy a tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban telephellyel (állandó berendezéssel) rendelkezik, úgy a jövedelem a telephelynek (állandó berendezésnek) betudható része a másik államban adóztatható. Ez azt jelenti, hogy egy Magyar magánszemély – például egyéni vállalkozó – a Vállalkozási tevékenységéből származó jövedelemből csak akkor köteles külföldön adót fizetni, ha a külföldi államban van telephelye (állandó berendezése).
Osztalék
Az osztalékkal kapcsolatban a magánszemélynek nagy valószínűséggel mindkét államban keletkezik adókötelezettsége. A Magyar illetőséggel bíró magánszemélynek fizetett osztalék ugyanis főszabály szerint Magyarországon adóztatható. Ugyanakkor az Egyezmények lehetővé teszik a másik, az osztalék forrása szerinti állam számára is az osztalék meghatározott korlátig – jellemzően 10 vagy 15 százalékos mértékig – történő adóztatását. Ennek a külföldön megfizetett korlátozott mértékű adónak a Magyarországon fizetendő adóból történő levonását az Egyezmények – és ezzel párhuzamosan a Magyar szabályok is – lehetővé teszik. Ez azt jelenti, hogy a külföldi forrásból fizetett osztalék után a Magyar illetőségű magánszemélynek mindkét államban keletkezik adókötelezettsége. Ezen túl, ha például az Egyezmény az osztalék forrása szerinti államnak maximum 15 százalékos mértékű adó kivetését teszi lehetővé, és a külföldi állam ezzel a jogával él is, akkor a Magyar előírások szerint főszabályként fizetendő 16 százalékos mértékű adó ezzel a 15 százalékkal csökkenthető. Ugyanakkor, ha a külföldön levont adó a magánszemély részére visszajár, a Magyarországon fizetendő adó értelemszerűen nem csökkenthető.
Kamat, jogdíj
A Magyar illetőséggel bíró magánszemélynek fizetett kamat vagy jogdíj (például a szerzői jogdíj, a találmány felhasználásának fejében fizetett ellenérték) az Egyezmények többsége szerint Magyarországon adóztatható. Ugyanakkor mindkét jövedelemtípus esetében előfordul, hogy egyes Egyezmények a jövedelem adóztatásának jogát – meghatározott mértékig – a jövedelem forrásának állama számára is lehetővé teszik. Amennyiben a jövedelem mindkét államban adóztatható, az osztaléknál leírtak megfelelően alkalmazhatóak.
Bérbeadásból származó jövedelem
Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem az ingatlan fekvése szerinti államban adóztatható, míg az ingó bérbeadásból származó jövedelem a magánszemély illetősége szerinti államban. Tehát a Magyar illetőségű magánszemély külföldön található lakásának bérbeadásából származó jövedelme Magyarországon nem adóztatható.
Elidegenítésből származó jövedelem
Az ingatlan eladásából származó jövedelem az ingatlan fekvése szerinti államban adóztatható, míg az ingó vagy értékpapír eladásából származó jövedelem (árfolyamnyereség) jellemzően a magánszemély illetősége szerinti államban. Tehát a Magyar illetőségű magánszemély külföldön található lakásának eladásából származó jövedelme Magyarországon nem adóztatható, ugyanakkor a külföldi tőzsdén kötött ügyletek eredménye után az adót jellemzően Magyarországon kell megfizetni.
A külföldi pénznemben megszerzett jövedelem átszámítása
A magyar jövedelmet és az adót forintban kell megállapítani. Ennek érdekében a külföldi pénznemben megszerzett bevételt – és a magánszemélyt terhelő esetleges kiadást – főszabály szerint a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos, a bevételszerzés napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Amennyiben egy külföldi pénznem nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, akkor azt az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamon először euróra, majd az eurót az előzőek szerint forintra kell átszámítani. A magánszemély azonban választhatja, hogy az adóévre bevallott jövedelme alapját képező külföldi pénznemben megszerzett valamennyi bevételének forintra történő átszámításához a bevétel megszerzésének napját megelőző hónap 15-én érvényes MNB árfolyamot alkalmazza.
A fentiekben leírtaktól eltérően a külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni és az MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni.
A fentiekben leírtaktól eltérően a külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni és az MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni.
Adóbevallás, adófizetés
A külföldről származó jövedelmek esetében jellemzően nincs olyan személy, aki kifizetőként járna el. Így a jövedelmet és annak adóját kifizető hiányában a magánszemély köteles megállapítani. Ezeket az adatokat tehát nem a kifizető igazolása, hanem a magánszemély saját nyilvántartása fogja tartalmazni. Kifizető, munkáltató hiányában az összevont adóalapba tartozó jövedelmekből nem kerül az adóelőleg levonásra. Éppen ezért, ilyen esetben az adóelőleget is a magánszemélynek kell megfizetnie, mégpedig a jövedelemszerzés negyedévét követő hónap 12. napjáig. A befizetett adóelőlegről bevallást, bejelentést külön nem kell tenni.
Egyes tőkejövedelmek, így az értékpapír-kölcsönzésből, az osztalékból és a vállalkozásból kivont jövedelem esetén – ha a kifizető azt nem vonta le – az adót a magánszemélynek szintén a negyedévet követő hónap 12- éig kell megfizetnie. Ettől eltérően kamatjövedelem, az árfolyamnyereségből, csereügyletből és tőzsdei (ellenőrzött tőkepiaci) ügyletből származó jövedelem esetén az adót az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni.
Végezetül szintén a magánszemély kötelezettsége az, hogy a külföldről származó jövedelmet az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített adóbevallásában bevallja.
Egyes tőkejövedelmek, így az értékpapír-kölcsönzésből, az osztalékból és a vállalkozásból kivont jövedelem esetén – ha a kifizető azt nem vonta le – az adót a magánszemélynek szintén a negyedévet követő hónap 12- éig kell megfizetnie. Ettől eltérően kamatjövedelem, az árfolyamnyereségből, csereügyletből és tőzsdei (ellenőrzött tőkepiaci) ügyletből származó jövedelem esetén az adót az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni.
Végezetül szintén a magánszemély kötelezettsége az, hogy a külföldről származó jövedelmet az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített adóbevallásában bevallja.